Sápadt angyal

Nézd, egy akkord, válasz nélkül ne -

Te persze válasz nélkül hagytad. (Mért nem szól hozzám?)
Tudod, hogy miről beszélek. (Mért nem szólt már rám?)
És veszni hagynád a semmiért?!

Várok.
Várok.
...

Eleget vártam, de csak nem múlik el a múlt. (Nem is értem, hogy nem telik az idő.)
Kezdenem kellene vele valamit.
Mit?
Mit csináljak egy olyan helyzetben, ahol nem lehet mit tenni?
(Nem is értem, mért nem menekülök el.)
Nincs mit tenni, cipelem tovább, ha már így alakult.
A fogaim közt réges régi szó - kíváncsi vagy rá?
A közelemben a réges régi út - újra lépjek rá?
Merre menjek?
Körülöttem a szavaimtól szótlan házfalak.
Merre induljak?
(Mosolyokból épült kőfalak.)
A füleimnek a csípős szél fütyül, a szavaimra senki sem válaszol.

Nem adhatom fel. Cipeltem eddig is;
hol nehezebb volt, hol könnyebb. De velem volt mindig.
Nem állhatok meg.
Eddig se számított a sebeimnek a csípős szembeszél,
ha kellett, a széllel vívtam háborút,
de én mentem vele tovább,
síneken, kerítéseken át.


Annyira nehéz.
De látod, most sem azt teszed, amit kellene.
Ha befejezted, engedd magad,
és amit mondok, válasz nélkül ne hagyd.