Ma visszaköszönt a múlt. Kétszer is. Először beintettem neki, aztán meg keblemre öleltem.
Lehangolt és feldobott egyszerre, éppolyan rossz volt, mint joo. Az egyik része egy vicc volt, merő ábránd.
A másiknak viszont épp itt volt az ideje. A haladék lejárt. Megkönnyebbülés most ezzel az egy lépéssel előrébb állni.
[...és ITTHON VAN. Joo lesz számolni ezzel a lehetőséggel.
Bár továbbra sem tudok vele mit kezdeni.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése