Üregdombi mesék - Éjszakai műszak

Üregdomb girbegurba berkeibe is begyűrűzött az adósságspirál, s immár Rocker Nyuszi is a devizahitelesek sanyarú életét élte. Koncentrikus körökként vették körbe svájci frank alapú tartozásai, melyekből szinte lehetetlennek tűnt kitörni. Mígnem...

Rocker Nyuszi elindult a Keleterdő széléhez, a Város peremére. Tudta, nincs más választása, ha törleszteni akar. Elhatározta, hogy dolgozni fog! Munkába kell állnia, a segélyből már semmire se futja (pl már jó ideje nem tudott eredeti Mötley Crüe-s cuccokat rendelni a neten, ami rendkívül felháborította. Azért ez mégiscsak alapszükséglet. ).
Gitáros Nyuszi is a bankok csapdájában vergődött, és másodállást volt kénytelen vállalni. Az ő munkahelyére igyekezett most Rocker Nyuszi is, aki nagyon félt, hogy ki kell tennie kis lábait a biztonságos üregdombi völgyből. De hát, mit volt mit tenni. Gitáros Nyuszi szeretett ott dolgozni, már csak ezért is megért egy próbát.
Hosszú út vezetett odáig; útközben elfáradt a napsugár, és aludni tért. Rettenetes sötét, sötét van - gondolta Rocker Nyuszi, és megmarkolta kését a zsebében (Cold Steel Espada Large, 139 mm-es penge, acélmerevítéses markolat - biztos, ami biztos). Félénken lépdelt a járdán.

Ez egész más világ volt, mint a Keleterdő. A redőnyöket lehúzták, a gyertyákat elfújták. Fura alakok éltek itt, úton-útfélen utcasarkiak tengették életüket (bizonyára mind A Sarki Nyúl rokonai, még ha be sem vallja). Ahogy ott sompolygott a fal mentén, észrevett egy nyulat, aki bizony nagyon-nagyon hasonlított valakire.
Megvan! Akkor is látta, amikor legutóbb Sarki Nyuszival bringáztak a határban. Tudta, hogy ismerős valahonnan. Ám most sem jutott közelebb a megfejtéséhez, mert éktelen üvöltözés kezdődött egy túloldani sikátorban, és jobbnak látta, ha kimarad belőle. Turbó sebességgel inalt hát tova.
A Várost mindig is messze elkerülte, most azonban nem tehetett egyebet, be kellett merészkedjen az ipari negyedbe.
Lassú léptekkel közeledett a célobjektumhoz. Egy fénylő pont követte a levegőben. Szegény szentjánosbogár, biztosan eltévedt.
És akkor megérkezett. A bogár leszállt a falon lévő képre.
"Gyere, dolgozz a lámpagyárban!" - invitálta a plakát.
("Gyere, dolgozz az éjszakában!" - invitálhatta a futtatója azt az ismerős nyulat, jutott eszébe hirtelen, és mosolyra húzta a száját.)
Rocker Nyuszi felnézett a rettenetes sötét, sötét épületre, amely föléje magasodott. Nagy levegőt vett, s belépett az ajtón.

Másnap Gitáros Nyuszi ment hozzá látogatóba. Rocker Nyuszi már előre behűtötte a söröket, és csak a kopogtatására várt.
Meg is érkezett a nyúl - kis késéssel -, ám nem egyedül. Egy ragyogó tünemény társaságában.
Rocker Nyuszi elhűlt a látványtól. Szerencse, hogy bevette a napi Rivotril adagját, így nem okozott halálos szívkimaradást a dolog.
- Szia Rocker Nyuszi! Hoztam egy vendéget!
És előlépett Csillámpóni, a maga csillámló sörényével, és fénnyel töltötte be a kis üreget.

Kiderült, hogy Gitáros Nyuszi a lámpagyárban ismerte meg őt, ő volt a fény az éjszakában. Azaz világított a lámpagyárban, adottságainak köszönhetően. Rocker Nyuszi sosem látott még ilyet, de hamar megnyugodott (Rivotril, isten éltessen), és a hűtő felé vette az irányt. Természetesen elég sör volt benne, hármuknak is.
- Igyunk a lámpagyárra! - rikkantotta Gitáros Nyuszi, s a házigazda, mint friss gyári munkás örömmel koccintott vele.