Minden újrakezdődik.
Rocker Nyuszi kinézett a hajnali ködös, párás tájra, és beleszívott a cigijébe. Az éjszakai műszak eléggé kifárasztotta ugyan, de most mégsem tudott aludni. Hajjh, azok a régi szép idők, amikor még nem volt gondja semmire, amikor még nem kellett éjszakákat végigmelózni a gyárban, amikor még lomb borította a fákat... Akkor valahogy minden jobb volt. Mióta dolgozik, minden... megváltozott. Ő megjavítja, ami a keze ügyébe kerül, de közben meg az élete megy tönkre. Készülnek az új lámpák - összeomlik a régi élete. Ismét beleszívott a cigijébe. Francnak kellett megint rászoknia, gondolta, de hát olyan olcsón kínálták. Nem hagyhatta ott.
Itt volt a hétvége, és ő mit csinált? Semmit. Nyugtalanította az egyhangúság és a semmittevés. Már egészen kis nyuszi korától kezdve csak szaladgált folyton, senki se érte utol, mindig úton volt, ugrándozott, egy percre sem ült meg. Ilyen volt a természete (ezt még bizonyára az üknagyapjától örökölte, aki a háborúban is szolgált, és elvesztette a fél lábát, mert egymaga ment egy tankkal szembe, de végül a tankban ülők közül senki sem élte túl a találkozást, ő meg fél lábbal ugyan, de hazatért a háborúból. Az öreg igazi cool fész volt.). És ez a gyári munka, a hajnalig tartó monoton robotolás már kikészítette. Bezzeg Gitáros Nyuszi, neki könnyű, ő ott van Csillámpónival, legalább van társasága, de az ő részlegén csupa nyeszlett kis emberke dolgozott, azokkal nem lehetett mit kezdeni. Az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz.
Kellene már megint egy ütős buli - szólalt meg benne a rákenroll vér (vagy az üknagyapja szelleme, sose lehet tudni). Igen! Az mindent megoldana. De hát... mintha... Várjunk csak...
Mi történt pénteken? - Rocker Nyuszi erősen törni kezdte a kobakját, de sehogysem jutott eszébe. Mintha valami buli lett volna... vagy mégse? Egyszerűen elfelejtette az egész pénteket! És ezzel bizony nem volt egyedül.
Áh, mintha megint minden visszatérne oda, ahonnan kiindult. Valaminek a vége egy másik dolog kezdete. De ez a vég mindig eljön, és mindig ugyanaz a kezdet találja meg. Ugyanaz a vég, ugyanaz a kezdet. Egy örök körforgás. Csöbörből vödörbe.
Mi ez az egész? Mi folyik itt?
A tévéhez botorkált, bekapcsolta, hátha elcsíphet egy jó kis matinét. Ehelyett csak valami ócska filmet vetítettek középkori hadihajókról; nyomban ki is kapcsolta. Nagyot sóhajtott (és észrevette, hogy hörögve szedi a levegőt. Talán mégiscsak jobb lenne letenni az ukrán nikotinrudakat.). Érezte, hogy valami itt nagyon nem stimmel.
Kavarogtak az emlékei, felrémlettek rég elfeledett dolgok, de mintha csak újraélné őket, teljesen életszerűen köszöntek rá.
De hiszen... mintha ez már megtörtént volna egyszer.
Egyszer...? Lázasan kutatott a fejében valami kézzelfogható után, de csak az agyvelejét találta, és azt szépen visszatette a helyére.
Értetlenkedve fordult körbe a szobán.
Mi történik itt?
Rocker Nyuszi kinézett a hajnali ködös, párás tájra, és beleszívott a cigijébe. Az éjszakai műszak eléggé kifárasztotta ugyan, de most mégsem tudott aludni. Hajjh, azok a régi szép idők, amikor még nem volt gondja semmire, amikor még nem kellett éjszakákat végigmelózni a gyárban, amikor még lomb borította a fákat... Akkor valahogy minden jobb volt. Mióta dolgozik, minden... megváltozott. Ő megjavítja, ami a keze ügyébe kerül, de közben meg az élete megy tönkre. Készülnek az új lámpák - összeomlik a régi élete. Ismét beleszívott a cigijébe. Francnak kellett megint rászoknia, gondolta, de hát olyan olcsón kínálták. Nem hagyhatta ott.
Itt volt a hétvége, és ő mit csinált? Semmit. Nyugtalanította az egyhangúság és a semmittevés. Már egészen kis nyuszi korától kezdve csak szaladgált folyton, senki se érte utol, mindig úton volt, ugrándozott, egy percre sem ült meg. Ilyen volt a természete (ezt még bizonyára az üknagyapjától örökölte, aki a háborúban is szolgált, és elvesztette a fél lábát, mert egymaga ment egy tankkal szembe, de végül a tankban ülők közül senki sem élte túl a találkozást, ő meg fél lábbal ugyan, de hazatért a háborúból. Az öreg igazi cool fész volt.). És ez a gyári munka, a hajnalig tartó monoton robotolás már kikészítette. Bezzeg Gitáros Nyuszi, neki könnyű, ő ott van Csillámpónival, legalább van társasága, de az ő részlegén csupa nyeszlett kis emberke dolgozott, azokkal nem lehetett mit kezdeni. Az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz.
Kellene már megint egy ütős buli - szólalt meg benne a rákenroll vér (vagy az üknagyapja szelleme, sose lehet tudni). Igen! Az mindent megoldana. De hát... mintha... Várjunk csak...
Mi történt pénteken? - Rocker Nyuszi erősen törni kezdte a kobakját, de sehogysem jutott eszébe. Mintha valami buli lett volna... vagy mégse? Egyszerűen elfelejtette az egész pénteket! És ezzel bizony nem volt egyedül.
Áh, mintha megint minden visszatérne oda, ahonnan kiindult. Valaminek a vége egy másik dolog kezdete. De ez a vég mindig eljön, és mindig ugyanaz a kezdet találja meg. Ugyanaz a vég, ugyanaz a kezdet. Egy örök körforgás. Csöbörből vödörbe.
Mi ez az egész? Mi folyik itt?
A tévéhez botorkált, bekapcsolta, hátha elcsíphet egy jó kis matinét. Ehelyett csak valami ócska filmet vetítettek középkori hadihajókról; nyomban ki is kapcsolta. Nagyot sóhajtott (és észrevette, hogy hörögve szedi a levegőt. Talán mégiscsak jobb lenne letenni az ukrán nikotinrudakat.). Érezte, hogy valami itt nagyon nem stimmel.
Kavarogtak az emlékei, felrémlettek rég elfeledett dolgok, de mintha csak újraélné őket, teljesen életszerűen köszöntek rá.
De hiszen... mintha ez már megtörtént volna egyszer.
Egyszer...? Lázasan kutatott a fejében valami kézzelfogható után, de csak az agyvelejét találta, és azt szépen visszatette a helyére.
Értetlenkedve fordult körbe a szobán.
Mi történik itt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése