Hol volt, hol nem volt, hetedhét határon, kurta farkú malacon, Üveghegyen, és minden egyeben túl, a Keleterdő tőszomszédságában a nap lassan nyugovóra készült térni, de még megvárta, míg Sarki Nyuszi leteszi a poggyászait, és kifújja magát. Jól ismerte az utakat, de egy dolog a sarkon állni, meg egy másik hosszú mérföldeket gyalogolni.
A 666-os útról két leágazás is nyílt. Jobbra az Ígéret Földje - ami máig csak egy ígéret maradt -, így hát balra indult el, a másik táblát követve.
Lekecmeregvén Üregdombra, uram fia, egy teremtett lelket se látott. Holt volt minden, hol volt, hol nem, ott is, de ekkor még nem tudhatta. Üregdomb kiszáradt fái integettek neki letört gallyaikkal, és a szél járta táncát jöttére a megüresedett üregek között. Némán ásított a domboldal az est közeledvén, és A Sarki Nyúl erősen elcsodálkozott. Mi történt itt? Látogatóba jött volna - de nincs már kihez.
Tett néhány lépést az ismerős vackok körül, de semmit sem talált, csak elszáradt leveleket, olvasatlan, megfakult leveleket, kóbor emlékképeket és tépett pornóújságokat. És egy-két csontot.
A koponyát viszont csak később vette észre.
A 666-os útról két leágazás is nyílt. Jobbra az Ígéret Földje - ami máig csak egy ígéret maradt -, így hát balra indult el, a másik táblát követve.
Lekecmeregvén Üregdombra, uram fia, egy teremtett lelket se látott. Holt volt minden, hol volt, hol nem, ott is, de ekkor még nem tudhatta. Üregdomb kiszáradt fái integettek neki letört gallyaikkal, és a szél járta táncát jöttére a megüresedett üregek között. Némán ásított a domboldal az est közeledvén, és A Sarki Nyúl erősen elcsodálkozott. Mi történt itt? Látogatóba jött volna - de nincs már kihez.
Tett néhány lépést az ismerős vackok körül, de semmit sem talált, csak elszáradt leveleket, olvasatlan, megfakult leveleket, kóbor emlékképeket és tépett pornóújságokat. És egy-két csontot.
A koponyát viszont csak később vette észre.
 |
| Már megint ez a Sárvári Krisztián... Nem lehet leállítani. |
Horrorisztikus látványt nyújtott egy ilyen kietlen tájon, így gyorsan le is fotózta magát vele. A koponya foghíjas vigyorba fagyott állkapoccsal meredt rá, A Sarki Nyúl azonban csak a szemeit figyelte. A tátongó szemgödrökből indák és virágok kígyóztak, az egyetlen élők közel s távol a vidéken (leszámítva persze saját magát). A koponya virág-szemeivel őt nézte. A halott állkapcsok mozogni kezdtek; a suttogás valamiképp ismerősen csengett, és A Sarki Nyúl a látványtól szinte eszét vesztette...
A virágok összecsukták szirmaikat az egyre közelebb lopózó éjszaka előtt. Valami megcsillant a nap utolsó sugarainál. A Sarki Nyúl furcsa hangot hallatott, s aztán éjsötét csend borult a vidékre.
Itt a vége, fuss el véle!
Mondom, futáááááááááás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése