Méltatlan
százszor elgyászoltalak már
most nem kellenek a könnyek
se bánat
se szomorúság.
mostmár látok
tisztán, józanul
eloszlott a köd
kinyílt lassan a szem
és minél tisztább
annál szánalmasabb az egész
nem tetszik, amit látok
de eddig nem hittem
miattad
vakságot fogadtam
méltatlan -
el akarod mondani?
mostmár engem sem érdekel
sok kis halálon vagyok már túl
és óperencián
üveghegyeken
elég a mesékből
minden mondatod csak porhintés
kirakat és megjátszás
szemfényvesztés
esendőbb vagy, mint hittem
ha ilyen hamisságok mögé bújsz
álarcok mögül könnyen beszélsz
de a szavak, akár a szél
kreált valóság
üres kirakat
csalóka kép
bábok járják táncukat
ahogy te fütyülsz
ők alkotnak téged
belőlük élsz
de én
én lecsupaszított valódban látlak
(amit már lehet, hogy te magad sem)
esendőbb vagy, mint hittem
és ami legjobban fáj
hogy elhittem
mindez méltatlan
méltatlan
hozzád
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése