Vers 2012-ből (visszatekintés)

Tök vicces, hogy most, legnagyobb dolgozatírás közepette, a szakirodalmak közt egy könyvbe írva találtam egy verset, 2012 tájáról. Jellemző... Abszolút megfeledkeztem a létezéséről is, és ha nincs most ez a dolgozat, ki se nyitom ezt a könyvet. Jah, amúgy épp krízis témakörében gyűjt össze írásokat.  :D

A vers, olyan esetlenül, ahogy hirtelen, egy szuszra megírtam:


Velem vagy nélküled


Méreg vagy. 
Gyilkos cseppjeid által pusztulok
el
de ne feledd el
hogyha én halok, te is halsz velem
nem lehet másként, kedvesem
Halálom után nem vár már élet
szürke lesz minden, s kopár
- még nem tudod, mi vár.

Olyan vagy, mint a drog
mocskos kábítószer
mint a bogarak a bőröm alatt,
érzem nem egyszer
futkosnak és kúsznak
elevenen nyúznak - égek, égek, lángolok
neved betűit tapossák belém 
a lábnyomok
Haláltáncukat járják
s a neved skandálják
a hadak
s mi maradt, jó falat
belőlem
- neked szolgálják fel.

Nem rólad álmodtam, 
s tessék, most mégis
itt vagy
minden álmomban
gúzsba kötöd az elmém,
szellemem,
nem szárnyalhatok
rajtam a bilincs, a billog,
a kötél a kezemen, 
kezeid a nyakamon
(a sugarak a kezeid
a sugarak a kezeid a nyakamon...)

Elmentél, eltűntél
elvesztél,
nem láttál
nem láttalak, vártalak
vártalak, nem láttalak
elbújtam, elszöktem
feledtem
- azt hittem.

Pusztíts el
vagy én öllek meg
de együtt
egy időben nem élhetünk.