"Amikor a világra jövünk - úgy képzelték - minden
emberben van egy doboz gyufa. Ahhoz hogy ezek meggyulladjanak, oxigén és
gyertya kell. Jelen esetben az oxigén a szeretett személy lélegzete, a gyertya
pedig lehet egy melódia, egy szó, egy kis apróság, ami elsüti a robbanást és
lángra gyújtja a gyufát. Mindenkinek magának kell felfedeznie mi az õ
robbanószerkezete. Ha nincs, ami lángra gyújtsa, a gyufa nyirkos lesz és nem
kap lángra többé. De a vizes gyufát is meg lehet szárítani. Csak arra kell
vigyázni, hogy a gyufákat egyesével szabad meggyújtani.. Ám ha egy igen erõs
érzelem következtében mind egyszerre gyullad meg, akkora fény keletkezik, olyan
nagy fényesség, mely messzebbre világít, mint amennyire el tudunk látni. Ekkor
egy ragyogó alagút jelenik meg, megmutatván a születés pillanatában elfeledett
utat, s hív, hogy visszataláljunk isteni eredetünkhöz." /Szeress
Mexikóban/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése