Egyik barátnőm attól félt, hogy meg fog halni - tegnap, én pedig azon gondolkodtam, miért vagyok körbevéve mostanában ilyen emberekkel, akik mind a halálukat tervezgetik. Mert ez a barátnőm pl. nyáron öngyilkos szeretne lenni. És persze még van más is.
Aztán persze ezzel mit tud kezdeni az ember, kb semmit. Ha csak nem pszichózisban van a másik, akkor még beszámítható. Saját döntés, saját élet.
Én még a legvészesebb pillanataimban sem gondolom komolyan, hogy öngyilkos lennék, túl nagy bennem az életösztön, és túl sok bennem a vágy, amit még szeretnék megélni. Egyszerűen hülyeségnek tartom az öngyilkosságot, mert visszafordíthatatlan. És ki tudja, mi van a halál után? Azt gondolom, semmi. És nem túl empatikus pillanataimban mindig régi matektanárom szavai jutnak eszembe: "Aki hülye, haljon meg." Hát én nem leszek hülye.
No, miért jutott eszembe ez a téma?
Legutóbb Karácsonykor nagynéném dobta fel, hogy öngyilkos lesz, teljesen megadva az ünnepi alaphangulatot, amit én folytattam, kérdezősködve a családi öngyilkosokról, és megtudva, hogy nagyapámtól se álltak távol az efféle kijelentések.
De mindez még megmaradt azon szinten, hogy csak beszélnek róla, és el is felejtkeztem róla, már amennyire tudtam, azért nyilván eközben kapcsolatban álltam más öngyilkosságot tervező ismerőseimmel.
Most, újra ünnep, eljött a Húsvét, a Feltámadás ünnepe, hát nincs jobb téma, mint az öngyilkosság? Öngyilkos lett egy pap, mondja suttogva másik nagynéném. Miért kell suttogni, komolyan? Nem értem. Tízféle variáció, miért történhetett, nagymamám szerint mondják ezt is, azt is, de ő nem tud semmit, "ki tudja, mi bántotta a lelkét", fogalmazza meg szépen.
Persze suttogó nagynéném tudja, pszichotikus volt, meg depressziós, azt hitte, belébújt az ördög. És csökkentértékűnek érezte magát. És persze a pszichiáterek nem kezelték megfelelően. Meg az ördögűző sem.
Többször felmerül a nap folyamán a téma, meg persze szó esik a repülőgép pilótáról is. Vidám. Éljen a feltámadás, meg Jézus. Hát az öngyilkosok nem támadnak fel.
Szomorú téma, remélem, sose találkozom szembe vele.
Kicsit írok a szakmai oldalról is, ha esetleg ide tévedne egy "jelölt".
Általában az öngyilkosság befelé fordított agresszió. A személyben rengeteg harag felgyülemlik, de nem adja ki, magát emészti, majd gyilkolja meg. Azt mondják, mindig egy másik személynek szól valójában, a másikat akarja megölni, vagy így áll rajta bosszút, de mindig a környezet ellen is merénylet. Nem lehet csak úgy eltűnni, az öngyilkosság nyomot hagy másokban is. (Én ezért nem lettem serdülőként öngyilkos, mert csak úgy eltűnni szerettem volna, nem akartam, hogy másokra ez bárhogyan hasson, pl. az öcsémre, jajj.)
Férfiak gyakrabban lesznek öngyilkosok. Ill. ha volt már a családban valaki öngyilkos, vagy van ilyen minta, nagyobb a valószínűsége, hogy öngyilkos lesz valaki. Szóval ez a pap igazából még egy rossz példát is felállított, lehetséges, hogy most a faluban megnő egy időre az öngyilkosságok száma.
(Persze megvolt a maga gondja, nem akarom én halottként hibáztatni, de ez a dinamika.)
Sokan hősies tettnek fogják fel az öngyilkosságot, de szerintem gyávaság, menekülés az élettől, egy rossz megküzdési módszer. És szörnyen bosszant, hogy valaki, ahelyett, hogy segítséget kérne, ehhez a megoldáshoz folyamodik. Szerintem mindig van más út. És ezzel tényleg az utánunk következők életére is negatívan hatunk, nem csak a saját életünkről döntünk. Mi emberek kapcsolatban vagyunk, hatunk egymásra... na mindegy.
Visszatérve a vérholdra. Tegnapra azt mondták az asztrológusok, forduljunk magunkba, engedjük el, amit el kell, adjunk teret a változásnak. Én kb az egész napot magammal töltöttem, nem is volt rossz, feltöltődtem, pihiztem, gondolkodtam. Este elmentem egy barátnőmmel (aki szintén öngyilkosságot tervez) borozni, aztán tök jó volt, tovább is maradtam, mint terveztem, és jól is éreztem magam, meg a barátnőm is egyre kevésbé tűnik olyannak, mint aki tényleg meg akarna halni, mert kezd jobb lenni az élete. Az elengedés is össze fog jönni, bár rá kell jönnöm újra és újra, hogy a levegőbe kapaszkodom, szóval igazából csak a görcsös vágyat kell elengedni. "Csak".
Aztán ez a mai nap szörnyű volt, de komolyan, nem jó a családdal, ki kell mondani. De az esti hold kárpótolt, gyönyörű volt, és a csillagok. Nézzetek ki, lehet még láttok valami szépet!
Néha ez is elég, hogy az ember életkedvét meghozza. Csak észre kell venni.
Szeressétek jobban magatokat, és kérjetek segítséget, ha kell, komolyan, és figyeljetek egymásra!
Éljetek, adjatok mindig újabb esélyt!
Kicsit kusza lett, de ez a nap is ilyen,,,
2 megjegyzés:
Ezt a vérholdas baromságot nem hallottam, de jó tudni, mi vár ránk. (Most lerágom a körmöm tövig ijedtemben, és folytatom, pill.)
Szóval szerintem jó lett, követhető, és jogos. Rossz hallani, hogy öngyilkosok tömkelege vesz körül. Az öngyilkosság szerintem egy önző dolog, bár régen ezt nem így láttam, de én is azért sem tudtam pl. komolyan gondolni erre vagy megtenni, mert egy olyan dologról van szó, amivel főleg, hogy másoknak ártasz, ahhoz képest, hogy magadat ölöd meg. Szóval empatikus vagyok én az öngyilkosjelöltekkel, de egy gyáva dolognak tartom mindezen túl. Ennyire önző sose lettem volna, és ennyire gyáva sem, szerintem mindig van valami, ami életben tartson. Találni kell valamit, mert ez abszolút Nem megoldás. (Ezeket most félre ne értsd, nem a hozzátartozóidra értem, csak úgy filozófiailag.)
Egyetértek. Bevallom, eddig én ezt nem vettem olyan komolyan. Mármint hárítottam a témát, saját életük, nem szólok bele, amúgy se tudok mit tenni. Ma elkezdtem agyalni, h egyébként mit tehetnék, és bár majdnem ugyanide jutottam, csak már kezdem érezni a súlyát is.
Megjegyzés küldése