Újra billentyűzetet ragadunk, és felvesszük a harcot. Nincs de. Nincs pardon. Szembenézünk azzal, ami jön, elébe megyünk, ha kell, és megmérkőzünk vele.
Újra itt vagyunk, igen. Mondanám, hogy újult erővel, de szerintem az nem sok változáson ment keresztül, és ha mégis, hát csak megfogyatkozott vala; sokkal inkább elszántság ez, mint valamiféle új energia (az mostanság amúgy sincs sok, amit ilyen... "értelmetlen" dolgokra fordít6nánk).
Ha már így megint itt lebzselek, hát elmondom, hogy így a nap végére egész joo kis hangulatom kerekedett - valószínűleg a holnapi buli miatt. Viszont ez így sem más, mint Indokolatlan jookedv, a pár órával előtte tapasztalt antiszoc hajlamokat legyűrve. Kint esik. Sőt, szakad! Annyira joo! Ezt az esőt már nagyon vártam, mint valami ajándék a fa alatt, egy beteljesült kívánság, most elmos mindent, ami elviselhetetlen volt már számomra, és holnap egy tisztább világban ébredhetek. - Milyen joo lenne ezt hinni, hogy megtisztul minden, egy kis esti záportól. Mindenesetre rájöttem arra, amire rá kellett jönnöm, megvilágosodtam, és most így, nyitott szemmel nézve ezt az egész mocskot, jool esik kinézni az ablakon, nézni az esőt és az ázó utcát, ahogy ragyog. Már tisztább minden, mint az emberi kapcsolataim valaha is voltak. :) hehe :/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése