"Nem akarlak elveszíteni", zokogta A nyughatatlan a hátam mögött; "Nem az a lényeg, hogy te benne legyél..." kezdte Richárd / - és hidd el, hogy nem vagy kíváncsi a folytatásra/; "És persze az én kurvaanyámat" folytatta Zoltán; "Akkor majd kontakt" válaszolta Ádám; "Kvázi..." szólaltam meg én, de beleugatott a lakótársam, mondván: "Festeni mindenki tud." "Nyilván", rázkódott az elfojtott nevetéstől Barbara; "Nem, nem" rázta a fejét Zsuzsanna; "Útközben voltam" javította ki Erika; "Nem érdekel", jelentette ki Izabella; "Aztakurva" háborodott fel a barbár horda; "Mi ez a hányás rajtam?" kérdezték kórusban Mártonék; "Minden fasza", vonta le a konzekvenciát Maca; "Nincs több dobásod", mondta ki a végszót Tímea.
_és akkor már maradva ennél, hogy teljes legyen a kép:
Magamba költözöm
- de elfelejtem fizetni a lakbért.
Kilakoltatnak, elmenekülök.
Magam alatt vágom a fát, de még erre sem vagyok képes:
rozsdaette fűrészfogak kemény faágak ellen.
A saját levemben fövök, de sosem főhetek puhára.
Mi értelme akkor ennek?
Hallgatásba burkolózom, mely mégsem takarja mindenem.
Nem fed el teljesen;
fecseg a felszín, hallgat a mély.
(Ha megunják, cserélnek.)
- de elfelejtem fizetni a lakbért.
Kilakoltatnak, elmenekülök.
Magam alatt vágom a fát, de még erre sem vagyok képes:
rozsdaette fűrészfogak kemény faágak ellen.
A saját levemben fövök, de sosem főhetek puhára.
Mi értelme akkor ennek?
Hallgatásba burkolózom, mely mégsem takarja mindenem.
Nem fed el teljesen;
fecseg a felszín, hallgat a mély.
(Ha megunják, cserélnek.)
akinek szánom, az tudja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése