Üregdombi mesék - Nosztalgia jelen helyzetben

Csend van most a réten, völgyben,
csend honol most nyuszikörben.
Ősz köszöntött Üregdombra,
hidegebb a nap sugara,
mindenfelé sárga-barna,
fákon levél tarka-barka.
A szó elszállt, s vele a nyár,
átlátszó, mint az ökörnyál,
beleakad nyuszi lába,
de sebaj - bánja kánya.

Ősz köszöntött már a völgyre,
egyik nyuszi elment Pestre,
másik meg a melóhelyre,
a harmadik egyetemre.
Szétszéledt a kis társaság,
együtt répát már nem rág.
Egyik bánja, másik nem,
a harmadik - az pihen.
Melyik melyik?
- egy se tudja,
ki bánja, ki meg unja,
a végén csak a semmi marad,
ki mint vet, úgy arat.

Nincs már füst a víz felett,
Bullet szól a csend helyett,
nem sárgul be nyuszik neve,
mint ősszel a fák levele.
Nem hallatszik nyuszik hangja,
a gépeket rozsda marja,
se pittyenés, se kattanás,
nincsen más, csak fogvacogás.

Külön járnak turkálóba,
nem övék a sörös zóna,
más ül le az "ő helyükre",
új emlékek járnak körbe.

Nem piroslik egymásra szem,
nem másznak az asztalra sem,
titkokat is másnak szuszog,
ha visszagondol, már nem morog,
csak kortyol egy sört, lassan, szépen,
absztinens, bár nem egészen.
Üsse kő, hát, bánja kavics,
- vagy bánja ő, és üsse kavics?
Mindig jönnek új problémák, ha a régit már megunnád.

Narancsszín az ég alja,
mint a Pall Mall fémdoboza.
Későre jár, leszáll az éj,
bóklászni már nyuszi nem kél.
Üregbe bújt, a kocsma várja,
de ő nem megy, alszik állva.

Live Messenger, Gmail chat,
minden süket, egyre megy.
Filmet néz, ez bioszt tanul,
könyvet olvas - az meg lapul.
Nincs a nyúlnak, nincsen párja,
csak a saját árnyképmása.

Fú a szél, és ág, ha reccsen,
összebújnak, fáznak ketten.
De nem ám úgy, ahogy te
gondolnád ezt elsőre.
Sőt, nem is úgy összerakva,
'hogy sejtenéd azt másodikra.

Jószándékod hogyha nincs,
hallgatni arany, kincs,
Aki kíváncsi-fáncsi,
ráncos lesz, mint Gyuri bácsi.

Na ácsi!