SZületésnapodRa

A szíved megszokásból ver
mert beleuntál, hogy mindig itt legyél
látszik a szemeden
éppen eleget éltél félig boldogan
nézz szét, te nem halott vagy

sose bánd
innen hallok mindent
innen hallom
a kiáltásod, a kopogó lépteket
hisz tudom,
a végén egyedül te hiszel majd nekem

és ha lassan már minden elkerül
te nehogy eltűnjél

én majd megyek veled tovább
síneken kerítéseken át
(hogy megint elhidd az álmod)