Valami...
Valami... mozog!
Valami mozog a bokorban!
Húúha!
Rocker Nyuszi épp egy jóféle koncertről tartott hazafelé másnap reggel, és azon morfondírozott, vajon hol hagyhatta el a menő karkötőjét a sáljával együtt (és vajon a crowd surf előtt vagy után?), amikor is furcsa dolgot pillantott meg kábán előre meredő szemeivel a reggeli fülsüketítően dübörgő napfényben.
Egy mozgó valamit a bokorban!
A csudába, mi lehet az?
Ennek a végére kell járnia, gondolta nagy hevesen, és már hegyezte is a fülét - fittyet hányva a vissza-visszatérő lüktető fejfájásra- , hátha közelebb juthat a rejtély megoldásához. Óvatosan közelebb lopózott, odasomfordált, odabumfordiskodott a cserjés széléhez, és megpillantotta...
A nyuszit. Egy másik nyúl ténfergett arrafelé, ő volt a különös mozgó valami. Na, bumm. Azért ennél valami különlegesebbre számított egy ilyen sejtelmes kezdés után. Kis fülei le is kókadtak nyomban erre a tökéletesen hétköznapi hírre.
Nem zörög a bokor, ha a nyúl nem rázza.
Azonban a nyúl olyan... fura volt. Na, nem kinézetre, bár itt-ott kicsit hosszabb és néhol bozontosabb is volt a bundája, rajzok díszítették a testét, mégsem ez volt az, ami elsőre szemet szúrt Rocker Nyuszinak. Sok mindent látott már ő rövid kis élete során, de ez a nyúl még így is különös volt. Olyan... furán viselkedett vele.
Méregetni kezdte őt.
(Mi a fasz?)
Szótlanul álltak egymással szemben, és ez az újonc őt nézte! Hogy a fene egyen meg, tee! - szuszogott csendben dohogva Rocker Nyuszi, de továbbra sem szóltak egy szót sem egymáshoz. Ez a nyúl egyre furább. Vagyis... Levegő beszív, kifúj. Húh. Levegő beszívkifúj. Levegőbeszívkifújszívverésgyorsulvérnyomásazegekben...
Erre a nyúl nagyon óvatosan, nagyon lassan tett felé egy lépést.
Atya ég! Rocker Nyusziban meghűlt a vér (épp, mikor már majdnem elérte a forráspontot).
Aztán ez a furcsa nyúl fogta magát, hátat fordított, és nekiiramodott az erdőnek.
Rocker Nyuszi meg, mint akit puskából lőttek ki, uzsgyi, utána! Meg kell tudnia, mit keres itt ez a jött-ment!
Az a furcsa szerzet, mint a Csodaszarvas, olyan vidékekre csalta el őt, amiket előtte nem ismert. Ki tanyája ez a nyárfás? - tette fel a kérdést nem egyszer. Néhol minden sivár volt, néhol meg zöldellt a fű. Pont olyan szokatlan volt ez az egész helyzet, mint maga a nyúl. Viszont volt benne valami, ami magához vonzotta, mint negatív töltés a pozitívat, és nem hagyta nyugodni. Biztos, ami biztos, a kis bitang időnként hátra-hátranézett, hogy követi-e Rocker Nyuszi, és elégedetten konstatálta, hogy bizony aha!
Kergette is az biza' ezt a külhoni valakit hosszú időn át, de aztán kifáradt. (Lehet, közrejátszott ebben a másnaposság is. Hm.) Kiabált utána, de hangját elnyelte a szél (itt bizony nem hallatszik a kurjantás), vagy volt, hogy a fák suttogták vissza, amivel szintén nem volt előrébb, de annál félelmetesebb volt hallgatni. (Rocker Nyuszi amúgy is betegesen vonzódott a thrillerekhez és egyéb ijesztgetős-borzongatós dolgokhoz.)
Egyszer csak megállt a nagy rohanásban, és rájött, hogy teljesen elvesztette az időérzékét: vajon mióta hajtja ezt a "vadat"? Mennyi ideje van a nyomában? Egyre jobban dühítette már ez a játszma, és bele is unt a kergetőzésbe. Semmi eredmény, és már mennyi idejét rápazarolta! Rájött, hogy - az ő szavaival élve - kurvára tele van a töke az egésszel.
A sejtelmes nyúl titkaival egy meredek partszélig szaladt, s ott egy éles balkanyart követően ismét elnyelte az erdő. Rocker Nyuszi viszont lassított, és a szakadék szélén megállt.
Ez a hely nem volt ismeretlen számára. Párszor már elfutottak itt, a hiábavaló és értelmetlen hajsza alatt, ugráltak a szélén, és majdnem le is estek a mélybe, erre most megint itt lyukadtak ki. Úgy rohangáltak körbe-körbe tehát, mint abban a filmben, amiben az a (véres)gyémántvadász Rómeó álmokat kerget. Ismét csak oda jutottak, ahol a part szakad.
Lerogyott hát végre, de létezni sem bírt, nemhogy gondolkodni. Úgy nézett ki szegény, mintha valamelyik Tool-klipből szalajtották volna (szóval elég beteg ábrázattal rendelkezett). Alig volt már benne élet, lesoványodott, fáradt volt, a 48 órás dezodor hatása is rég elillant már, és eszébe jutott, hogy most emiatt a hülye nyúl miatt teljesen elhanyagolta a félbehagyott sorozatait és könyveit. Az elmúlt időben csak ez a senkiházi töltötte ki az életét, másra nem is gondolt! Te jó ég, hát mehet ez így tovább?
Ahogy ott próbálkozott erőt gyűjteni, és kikászálódni ebből a leamortizált zombi állapotból, elröppent a feje fölött egy kismadár. Repkedett, keringett körülötte, majd leszállt előtte, és bambán rámeredt.
Rocker Nyusziban ismét felsejlett az a bizonyos, rosszabb helyeken 'wtf'-nek rövidített kérdés, de a madár megelőzte. Mondjuk, nem volt nehéz, igazán aksitöltésre szorult már szegény nyúl.
Kérdi tőle a kismadár:
- Miért viseled ezeket a szarvakat? Nincs még itt a farsangi szezon!
- Milyen szarvakat, he'? - hova a JóIstenbe kerültem? Ez a Négyszögletű Kerekerdő Elmegyógyintézet?
- Hát ami a fejeden van - válaszolt a kismadár. - Úgy nézel ki, mint egy szarvasmarha!
Ekkor kapott ám észbe a kisnyúl! Nagy félelmét leküzdve a part széléhez araszolt, és lenézett a víztükörre. És lám, tényleg ott éktelenkedett a fején két hatalmas szarv! Mint egy marha, pont úgy festek - álmélkodott megrökönyödve Rocker Nyuszi. - De hát én nem vagyok marha! Én nyuszi vagyok! (Az ördög rúgja meg!)
Rocker Nyuszi éktelen haragra gerjedt, és egy Conan, a barbár üvöltés kíséretében letörte a szarvakat, és belehajította őket a szakadékba.
Hogy az a jó édes repedtsarkú, dongalábú, szőröstalpú, ragyásképű, bánatos, mennybeballagó, fűzfánfütyülős rézangyalát neki! Hogy lehettem ekkora állat? - törte a fejét Rocker Nyuszi, de mivel ez csak egy költői kérdés volt, nem is kapott választ rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése