- a tér-idő kontinuum keleti felén -
Kiről nevezték el a Kossuth teret?
Hová tűnik a fehér, ha elolvad a hó?
Rocker Nyuszit mostanában mindenféle dolgok gyötörték. Legfőképp olyanok, amikre nem tudta a választ.
Amint a Tér-Idő-Kontinuum című órájára készült, és kis hátizsákját pakolta összefelé, és beledobált mindenféle kacatot, lomot, és anime-képregényt, befizetetlen számlát, horrorkönyvet, ha netalántán unja majd magát, Avon katalógust és Hammerworld-öt, na meg persze pár csomag ropit, hogy még csak véletlenül se haljon éhen, erélyessen-nagy ívben emlékeztette magát, hogy még egy üveg tonikért majd be kell ugrania a boltba.
Miért van az, hogy az emberek sosincsenek elérhető közelségben?- gondolkozott.
Mért nincsenek ott a telefon másik végén, mikor keresnénk őket?
Miért nem hívnak vissza, ha egyszer látják, hogy kerestük őket?
Egyáltalán: miért nem hívnak fel? (Főleg, ha még ígérgetik is mellé.)
Mért nincsenek velünk, mikor szükségünk lenne rájuk?
A sok gondolkodás megárt még, fijam - figyelmeztették a régiek; a bölcsek, akikre sose hallgatott. A kérdések továbbra is ott tolongtak a fejében, és láthatóan igyekeztek kiszorítani az agysejtjeit a helyükről. Komótosan elindult hát, de a kérdések, akár a szúnyogok, pimaszul keringtek körülötte, és folyvást bosszantották.
Miért van az, hogy azt mondják, barátkozni akarnak, és mégis hiába írunk nekik?
Mért csak a viccekre képesek reagálni?
Mért nem válaszolnak soha, ha magukról kérdezzük őket?
- Miért hazudnak az emberek?
És vajon miért nem ért meg engem senki?
Rocker Nyuszi még fiatal kis nyuszi volt, megvolt még néhány tejfoga is, nem tudhatta, hogy ez az élet rendje, velejárója, hogy az emberek nem fognak megváltozni, és hogy Ez Ilyen. Valahol azonban mégis sejtette, hogy a válasz ott kanyarog a mellső lábán, alkar tájon, Nyusz von D "tollából".
Végül aztán időben megérkezett az órájára, el is kezdte kihámozni magát rókaprém télikabátjából (amit legutóbb elejtett zsákmányából készített, jó ügyessen), amikor hirtelen a fejéhez kapott:
- Bassza meg, a tonik...!
Hová tűnik a fehér, ha elolvad a hó?
Rocker Nyuszit mostanában mindenféle dolgok gyötörték. Legfőképp olyanok, amikre nem tudta a választ.
Amint a Tér-Idő-Kontinuum című órájára készült, és kis hátizsákját pakolta összefelé, és beledobált mindenféle kacatot, lomot, és anime-képregényt, befizetetlen számlát, horrorkönyvet, ha netalántán unja majd magát, Avon katalógust és Hammerworld-öt, na meg persze pár csomag ropit, hogy még csak véletlenül se haljon éhen, erélyessen-nagy ívben emlékeztette magát, hogy még egy üveg tonikért majd be kell ugrania a boltba.
Miért van az, hogy az emberek sosincsenek elérhető közelségben?- gondolkozott.
Mért nincsenek ott a telefon másik végén, mikor keresnénk őket?
Miért nem hívnak vissza, ha egyszer látják, hogy kerestük őket?
Egyáltalán: miért nem hívnak fel? (Főleg, ha még ígérgetik is mellé.)
Mért nincsenek velünk, mikor szükségünk lenne rájuk?
A sok gondolkodás megárt még, fijam - figyelmeztették a régiek; a bölcsek, akikre sose hallgatott. A kérdések továbbra is ott tolongtak a fejében, és láthatóan igyekeztek kiszorítani az agysejtjeit a helyükről. Komótosan elindult hát, de a kérdések, akár a szúnyogok, pimaszul keringtek körülötte, és folyvást bosszantották.
Miért van az, hogy azt mondják, barátkozni akarnak, és mégis hiába írunk nekik?
Mért csak a viccekre képesek reagálni?
Mért nem válaszolnak soha, ha magukról kérdezzük őket?
- Miért hazudnak az emberek?
És vajon miért nem ért meg engem senki?
Rocker Nyuszi még fiatal kis nyuszi volt, megvolt még néhány tejfoga is, nem tudhatta, hogy ez az élet rendje, velejárója, hogy az emberek nem fognak megváltozni, és hogy Ez Ilyen. Valahol azonban mégis sejtette, hogy a válasz ott kanyarog a mellső lábán, alkar tájon, Nyusz von D "tollából".
Végül aztán időben megérkezett az órájára, el is kezdte kihámozni magát rókaprém télikabátjából (amit legutóbb elejtett zsákmányából készített, jó ügyessen), amikor hirtelen a fejéhez kapott:
- Bassza meg, a tonik...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése