Mindeközben a tér-idő kontinuum másik szegletén, jópár napi járóföldre innét, a híres kurta farkú malac szomszédságában Kis Punk Nyuszi felkerekedett ismeretlen lakhelyéről, hogy meglátogassa az egyetemet. Tett-vett, járt-kelt, elment, visszajött, elindult, megérkezett. Volt boltban is. Evett. Mosakodott, de nem ám csak cica módra (már csak azért sem, mert ő egy nyúl volt. Fizikai képtelenség.). A nap végén meg aludni tért, jó későn, ám annál szentimentálisabban.
***
Gitáros Nyuszi pedig, a térben és időben úszva, felváltva csinálta a műszakjait, rendületlenül és kialvatlanul. Közben fájlalta az izmait, megjárta a koncertjeit, megitta a söreit, és átgondolta emlékeit. Abbahagyván veszélyessé fajult játékait fiktív személyiségével kezdett párbeszédbe, hogy valamit az utókornak is hagyjon örökül, bár tény, hogy az nem szolgált rá erre a megtiszteltetésre. Ő azonban nem emberből volt, hanem nyúlból, és nem foglalkozott ilyen mélyen a téma ezen vetületével. Nem csupán önös érdekek hajtották, hiszen hát üreglakó volt, nem emberfia.
***
Így éltek hát a nyulak Üregdomb sötét üregeiben, várván a tavaszt, a jobb időt,a rügyfakadást, virágba borulást, a fehér hatalmat, meg Erdély visszacsatolását, az indokolatlan szaporulatok eltűnését, a megemelt fizetést, és a szebb jövőt. Reményeik nem szálltak el (csak úgy, karmaikat mélyen belevájták a szívekbe, és nagy vértócsákat hagytak maguk után). Az emberek veszélyesek, a bölcsek mindig így mondták, nem árt elkerülni őket, mert csak fájdalmat és csalódást hoznak. Vagy egyszerűen az elvárásokat kell hozzájuk igazítani. Mindenesetre sose támassz túl nagy reményeket velük szemben.
1 megjegyzés:
Ígérem, legközelebb már valami vidám mesét hozok. (Bár ez az üregdombi események alakulásától is nagyban függ.)Komor az idő, komor a hangulat is a Keleterdőn.
Megjegyzés küldése