Pletyka

A legizgibb szerintem az egy ismerkedésnél, amikor két ember az egymáshoz, vagy a másikhoz fűződő viszonyáról beszél, hogy mit is gondol róla, ő mit lát. Amit úgy nem mindenkinek mondunk el. Ebben van valami titkos szövetség, cinkosság. És a ráismerés is milyen érdekes, jé, én is ezt gondoltam. Vagy jé, te ezt gondolod rólam?

Ehhez kapcsolódva, a mai nap legjobbjai.

(Kicsit mint a Büszkeség és balítélet női :P )
- És a Zoli megnősül. Te ehhez mit szólsz?
- Hát, nem tudom.
- Te láttad már azt a csajt?
- Nem. Te?
- Hú, egyszer. De csúnya. Ki kell mondani. Nem szép.
- Miért? Az arca csúnya? Vagy kövér?
- Nem, az arca. Olyan jelentéktelen.
- Hát nah, de neki biztos tetszik.
- Na de mi? Másféle nőt képzeltem hozzá. Olyan dekoratívat.
- Ja, mondjuk én is.
...
- Jó kiállású. Csak olyan flegma, meg beképzelt. Úgy lenéz. Alig szól hozzám, átnéz rajtam.
- Hát, ilyen a stílusa.
- Veled is ilyen, ugye? Figyeltem, hogy téged is inkább kerül.
- Ja, egy kicsit.
- Na most akkor elmondom... Azt hittem, amikor megjöttél, hogy majd te meg a Zoli, végre.. összeillettetek volna.
- Tényleg? (Én is ebben reménykedtem..)
- Mindig volt nője, de mindnek vége lett.
- Aha.
- És azt hittem, majd te. De ennek ellenére meg kerül, levegőnek néz.
- Hát igen, de ez van.
- Te is érzed? Biztos, mert tetszel neki.
- Jah...

Más:
- Óh, kár, hogy nem jött az a lány, az aki mindig velünk jött villamoshoz, de nem tudom a nevét. Megszoktam már.
- Jah, megszoktad, de a nevét se tudod.
- Hát tudod, a személyiségét, amilyen. Azt megkedveltem.
- Én örülök, hogy nincs itt. Kicsit idegesítő volt.
- Igen? Én azt hittem, kedveled.
- Hát, olyan túl nyomulós, sokat beszélő, aki nem érzi, mikor sok.
- Komolyan? Jó, ez rólam szól, de mindig azt hittem, őt jobban kedveled.
- Nem.
...
:)