Egy gondolat. Apró, törékeny dolog. De ha gyökeret ver, szinte lehetetlen kiirtani. Elburjánzik, és mindent megfertőz. Átírja a mindennapokat, megváltoztatja az érzéseket, káoszt teremt.
Ha nem is úgy, mint az Eredetben, de az incepció megtörténik. Ha hagyom, hogy egy gondolat megvesse a lábát, az ugyanolyan eredményt szül, mintha én ültettem volna el a gondolatot.
És ha az a gondolat elburjánzik, szétterjed, hatalmába kerít mindent, már lehetetlen megállítani.
És nyakig benne vagyok, jogosan okolhatom magamat érte.
Természetesen egy fogadó félnek is lennie kell, aki vevő minderre, de ha előbb cselekszek, ha hamarabb megállítom...
Ha a gondolat befészkeli magát, azzal mindent átír. Átírja a mindennapok játékszabályait. Már nem folynak a dolgok a régi medrükben, a gondolat felülírt mindent.
Pedig egy kis csekélyke dologról van szó. Sokkal felelősségteljesebb és fontosabb is lehetne, mégis rányomta a bélyegét a napjainkra.
És nem csak én küzdök ezzel. Megtalálnak a hasonló történetek.
Meg vagyunk becsülve egy kapcsolatban? Elég ez nekünk vagy ideje továbblépni? Érdemes elhagyni a járt utat a járatlanért? Megfelelek a másiknak? Elég intimitást kapok? Mi a normális, hogyan kéne lennie?
Ki mondja meg ezeket? Ki bizonytalanít el?
Mindenféle külső hatás.
Megkérdőjelezi azt, ami van,
Az incepció lehetséges, és folyamatosan zajlik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése