Szerelem...

a kolera facebook idején

Épp a Szerelem a kolera idején-t olvasom, és ámuldozom, hogy férfiak képesek beleszeretni egy nőbe, idealizálni, sok-sok levelet írni neki, anélkül, hogy türelmetlenül zaklatnák azt a testi szerelemmel. Ilyen csak a könyvekben van, gondolom, mikor a titkárnőnk épp szabad órámban elkap, és elkezd kérdezgetni a fiúkról. Én a kérdést gyorsan elintézem, egyik sem akar felnőni, mondom, persze tudva, hogy azért ez durva leegyszerűsítése és általánosítása a helyzetemnek, mire ő elkezd beszélni... kezdetben unalmasabb dolgokról, majd egyre érdekesebbről. A saját szerelméről. A férjével 5-ször találkozott házasság előtt, első látásra nagy szerelem, levelezések. Mintha a könyvem lapjaiból léptek volna ki. Hát létezik ilyen. Létezett!

"Egyet jegyezz meg! Majd ha annyi idős leszel, mint én, 60 éves, gondolj vissza arra, amit most mondok. Egy ember életében egyetlen szerelem van."

Mondta még azt is, hogy a sors mindenkinek szán valamit, és nem kell görcsösen keresni, tenni érte, majd úgyis jön. Ezzel meg is nyugtatott. Nem rajtam múlik, majd a Sors hozza.

Azt is mondta még, hogy a nőnek a kisugárzása a legfontosabb. (Itt belül elkomorultam, na nekem az most nincs), mire azt mondta, én mosolygós vagyok, ez jó, de legyek Pozitív Bomba! :D Az életben mindig van rossz, nehézség, de meg kell keresni mindenben a pozitívat.
No, hát eredendően melankolikus lelkemmel már az is nagy szó, ha eljutottam a mosolygósig, nem tudom elképzelni magam mint egy pozitív bombát.

Én akkor, amikor vele beszéltem, azt éreztem, ezek a bölcsességek kellenek a lelkemnek. Ő tényleg egy pozitív bomba, s kinézetre is bomba nő.. annak ellenére, hogy 60 lesz.

A Szerelem a kolera idején-ben azóta persze eljutottam addig, hogy SPOILER! Fermina Daza kiábrándult, de még nincs vége a könyvnek, úgyhogy aki előrébb jár, ne spoilerezzen ;)