Lezárások

No, hát én nem tudom, mit írnék a naplómba most. Véget ért egy hosszú-hosszú önismereti/terápiás folyamatom. Véget ért egy "párkapcsolatom", kb az első, a leghosszabb. Az idealizáció függönye lehullott a munkahelyemről, a kedvenc munkatársam felmondott. Sok kapcsolatom megszakadt. Veszteség, veszteség hátán.
A január elsejét öngyilkossági gondolatokkal kezdtem, úgy éreztem magam, mint 16 évesen.

Szóval egyrészt borzalmasan érzem magam, magányos vagyok. Tök egyedül lakom egy lakásban. Mindig erre vágytam, és most néha nehéz.

Másrészt, azt hiszem, ez jó is. Végre szembenéztem a realitással. Az önismereti csoport sajna nem cserélte le a családomat, max abban segít, hogy jobban elviseljem őket. Sok-sok embert idealizáltam, és nem voltak egyenrangú kapcsolataim. Amikor elkezdtem magam többre értékelni, és szerettem volna egyenrangúvá változtatni ezeket, akkor értek véget.

Talán ott vagyok most, hogy a hazug kapcsolataim leépültek.

M. jó lecke volt a számomra. Tipikusan az az ember, akitől óvakodni kell, és bár tudtam ezt, mégis belementem, kíváncsiságból vagy mazochizmusból? Vagy azt gondolva, hogy engem nem tesz bolonddá? Persze de. Még elég jól megúsztam.

A. viszont többszörösen felértékelődött a szememben.

És be kell látnom, hogy Cs.-nek igaza volt. Bár sokban hasonlóan f*sz, mint M., de abban igaza volt, hogy türelmetlen vagyok, és könnyű megvezetni... azaz megvezetem én saját magam.

Azt is be kell látnom, hogy halálosan és viszonzatlanul szerelmes voltam Cs-be, sok-sok éven át, ami már-már az őrülettel volt határos, és talán mostanra gyógyultam ki ebből. A. sokat lendített rajta, egy hús-vér viszonzott kapcsolat, szeretet. M. pedig abban segített, hogy megtapasztaljam, mire jut az ember a Cs-féle karakterekkel. Ill. hogy új sebeket szerezzek, mástól :D

Ezekből a történetekből az alábbi tanulságokat vontam le:
- Teljes időpocsékolás volt Cs-t ennyi ideig szeretni, hamarabb túl kellett volna lépni. Rengeteg időt pazaroltam arra, hogy megfeleljek neki, hogy megbocsásson, hogy elnyerjem a barátságát, hogy méltóztasson velem szóba állni! Viszont annyi jó volt benne, hogy megtapasztaltam, hogy mekkora szenvedélyre vagyok képes. Meg azóta ilyet nem csinálok, nem leszek indokolatlanul főbűnös, nem könyörgöm senkinek. Megtanultam, hogy becsülni kell magam, és érek annyit, mint más! Magam számára pedig a legtöbbet, hisz helyettem senki nem fogja megoldani az életem.Viszont nem kell mindig teljesíteni, megfelelni, csinálni valamit... lehet néha pihenni, töltődni. (Ma is ezt tettem :) )
- Nem kell úgy rohanni. Kell a tartás. És akivel kapcsolatban az elején van némi ellenérzésem, az jogos, ott abba is kell hagyni.
- És hinni kell a szerelemben, megismerni egymást, alaposan, mert a szex az csak egy dolog, a farokhoz tartozik egy ember is, s az nem mindegy, milyen - itt csatlakozom Lisey-hez. (És hát enélkül azért a szex se megy olyan könnyen...)
- A szeretethiányommal kellene kezdeni valamit, mert most leginkább amiatt szeretnék valakit nagyon-nagyon, viszont azt nem hiszem, hogy hosszú távon elviseli egy férfi, ha csak azt kérem, hogy hosszan öleljen, mellettem legyen, szeressen és szépeket mondjon :) Szóval valahogy az kellene, hogy az Igazi toppanjon be.