Nyári levél Nikolettnek

Attól, hogy van internet, még nem biztos, hogy minden fontosat meg is találsz ott. Pedig gondolnád, naivan, hogy valószínűleg az információk elég nagy százaléka digitalizálva van. Közbe meg dehogy!

Például ez a vers sincs sehol. Ezért teszem fel most ide. Nikoletta nevű barátnőmről mindig eszembe jut ez a gyermekkori kis kedves versike. Meg az is, ahogyan anya meséli nekem. :)

A könyv megvan még azóta is, és a rajzokat imádtam benne! Gyönyörűen illusztrált könyv, mindig rabul ejtett.

Vidor Miklós: Cinkefütty c. könyvében 

Nyári levél

Szervusz, Nikolett!

Tegnap még a hegyi úton

sétálgattam teveled.

Ma meg már, hogy ne feledd,

innét a kis kerti házból

küldök néked levelet.

Amíg írok, a tornácon

dérrel-dúrral jár a szél,

egy papírlap szárnyra kél,

elröpül s egy fenyőágon 

jó magasan fönnakad,

nyugtalanul lobog, csattog,

míg rovom e sorokat.

Megborzonganak a bokrok,

hullámzik a sűrű fű.

Könnyű napban

lepke villan,

fölcikázó, kéktüzű, 

végre megül egy virágon,

összecsukja szárnyait.

Talán meglepte az álom, 

lehet, hogy gondolkodik.

A kapunál most nem gyúl ki 

a két szentjánosbogár,

úgy, mint este,

mikor zöld fénnyel jelezte,

hogy ideje ágyba bújni: 

kinn a nagy fák árnya vár,

rájuk borul a sötétség,

s a levelek zizzenését

csak a hold hallgatja már.

A kerítés alján zörrent

moccanón egy csöppnyi nesz.

Fölfüleltünk rá a csöndben

Lestük pissz nélkül: mi ez?

S észrevettük mind a hárman,

egyszerre szemünkbe tünt:

ott lopózott, árny az árnyban,

és megismertük a sünt!

Éji útra indult éppen:

lásd, be jó, hogy itt lakik!

Ő vadássza a sötétben

a kert ellenségeit.

S bár tüskéje kimered,

ne félj tőle, Nikolett!

Készíts csak ki a tornácra

egy kis tálka friss tejet, 

vacsorára megtalálja!

Hanem ennyi elég mára:

lepke, sün, jánosbogárka!

Meg nincs is már mire írjak,

fönnakadt az a papírlap

a legfölső fenyőágon,

érte biz én föl nem mászom,

befejezem inkább menten

ezt a hosszú levelet:

itt várlak a nyári kertben,

mire megjössz, Nikolett!