Szerelem, házasság, alkohol

Hétvége. Spontán színház. Spontán találkozás.
D: - És milyen volt, miről szólt a darab?
Sz: - Jajj, agyon nyomasztó volt, a végén sírtam. Egy férfiról, aki 40 éves, van egy felesége, de nem jó a házasság, lesz egy szeretője. Aztán elhagyja a feleséget, majd őt a szerető. Az apja meghal. És egyedül marad.
D: - Pont, mint én.
Sz:- Szörnyű, én azt gondoltam, na, majd ha házas leszek, boldog leszek. De mi van, ha mégsem?
G:- A házasság megöli a szerelmet. Én ezért se fogok házasodni.

később:
D:- Én le tudnám veled élni az életem. Gyönyörű vagy. Ha nem lenne ez a G., én megkérném, hogy légy a feleségem.
Sz:- És ha nem lenne feleséged.
D:- Lennél a feleségem?
...
D:-De hát úgy voltam vele, hogy veled is leélném az életem, meg G.-ral is. Nagyon jó ember. Hát akkor ismerjétek meg egymást.

még később egy kocsmában:
Sz: - Én megyek.
G: - Biztos nem maradsz? Hazakísérjelek?
Sz: - Nekem mindegy.
G: - Tudod, nekem van ez a szerelmem, Miss Alkohol, meg vagy te, és nem tudok dönteni... és nem akarom, hogy megalázónak érezd.
Sz: - Ha a ...-ig elkísérsz, az úgy ok.
G: -Jó.
...
G: - Tudod, arra gondoltam, hogy az is lehetne, hogy úgy alakul az este, hogy nem fáradtan, hanem feltöltődve ébredsz.
Sz: - Nem foglak felhívni magamhoz, ebben biztos lehetsz. - s még végig se mondta(m) a mondatot, G. már köszönés nélkül sarkon fordult, és rohant vissza Miss Alkoholhoz...