2016. november 1., kedd

Kínos...

Rokonokkal találkozni azért jó, mert megkaphatod az alábbi kérdéseket, mondatokat:
- Te hogyhogy egyedül jössz-mész? (Elég kifinomult változata annak a szintén elhangzó kérdésnek, hogy:)
- És van ott valakid?
- Mikor lesz esküvő?
- Mikor mehetünk egy jót bulizni?
- Van valami komoly?
- Biztos van, csak nem mondod.
- Nem is kell még olyan komoly.
- Persze, mert válogatsz! Kuttya vagy!
- Mindenki azt kérdezi, mikor lesz már az unoka?
- Mikor leszek dédnagymama?
- Na de jobb is, akkor nem lennél ilyen szabad, nem tudnál tanulni.
stb.

Válaszok, melyeket hol csendben, hol hangosan mondok:
- Soha.
- Ha lesz is, biztos nem azért, hogy te végre (déd)unokázhass.
- Ahhoz kellene egy férfi is.
- Leszbikus vagyok.
- Jobb lenne, ha csináltatnék magamnak egy gyereket valakivel, hogy te boldog légy?
- Erre a világra nem szülök!
- Úgyis túlnépesedés van.
- Úgyis jön a 3. világháború.
- Úgyis meghalunk mind.
- Azon gondolkodom, hogy örökbefogadok egy roma kisfiút. Vagy többet. Vagy néhány migránst. :)
- Ronda vagyok, nem kellek senkinek.
- Senki se kérte meg még a kezem, nem rajtam múlik az esküvő.
- Szerelmes szeretnék lenni.
- MIKÖZÖDHOZZÁ??
- Nem akarok néhány év múlva elválni.
- Félek a férfiaktól.
- Félek az elköteleződéstől.
- Félek a felelősségtől.
- Nem tudok dönteni.
- Nem tudok kötődni.
- Én se tudom, mit akarok.
- Nem azért házasodom, hogy megfeleljek nektek.
- Én is erre keresem a választ a terápiámban.
- Kötődési zavarom van.
- Csak olyan mintákat láttam "házasságra", amelyek cseppet sem voltak vonzóak.
- Nem kérek agresszív, alkoholista férjet.
- Bocs, ha nem akarok olyan életet, mint a tietek.

- Van még kérdés? Ja, nincs?
Csak kínos csend?

1 megjegyzés:

Lizzy írta...

Ez tetszett! ;) Régi önmagam,ha faggattak,h miért nincsen már végre valahára vmi fickó. Ha lesz,hidd el,akkor az lesz a baj. (Most ebben a stádiumban vagyunk,de erősen áthajlik az elfogadás stádiumába. A rokonság már csak ilyen. :/) Azért tarts ki, az a lényeg, amit te akarsz.

Megjegyzés küldése