A kulcsot előveszi, berakja a zárba, fordít. Nem megy. Fordít. Nem megy. Fordít. Nem megy. FORDÍT.
Nem megy. F-ORDÍT. Nem megy.
Rángat. Rángat. Rángat.
Nem mozdul.
Rángat. Rángat. Rángat.
Nem mozdul.
Rángat. Rángat. Rángat.
Nem mozdul.
Rángat. Rángat.RángatRángatRángatRángatRángatRángatRángat.
Nem mozdul.
Most finomabban, óvatosan.
Érzéssel.
Most még finomabban.
Még több érzéssel.
Megint rángat.
Rángat, erővel.
Baszdmeg, baszdmeg, baszdmeg.
Az ajtót üti.
A kurva életbe!
Az ajtót rúgja.
Nem lehet igaz! Miért mindig velem történik ez??
Miért velem történik ez?
NYÍLJ MÁR KI!
MOST!!!
MOST!!!
NA
MOST!!!!!!
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Nah jó, kezdjük előről.
Újra. Beleteszi a kulcsot a zárba. Óvatosan, érzéssel elforgatja. Közben imádkozik.
Miatyánk, ki vagy a mennyekben...!
Légyszíves, segíts nekem!
Csak most az egyszer... nyisd ki.
Kérlek.
Ígérem, vasárnap elmegyek templomba.
Én Istenem, jó istenem.
Ígérem, minden vasárnap elmegyek templomba.
Lecsukódik már a szemem.
Könyörgöm, segíts!
Nem.
Wáááá.
A Kurva életbe!!!!
Miért velem csinálod ezt?!
Wááááá (Üti, rúgja az ajtót)
Nah jó. Még egyszer. Utoljára. Megpróbálom.
Beleteszi a kulcsot a zárba. Óvatosan. Érzéssel elforgatja.
Közben imádkozik.
Drága ajtó! Kérlek, nyílj ki. Soha többé nem bántalak. Bocsánat. Dühös voltam. Kérlekszépen. Csak most az egyszer. Légyszíves. Kérlek. Sajnálom. Nyílj ki. Könyörgöm. Bocsáss meg. Soha többé nem bántalak. Mindig vigyázni fogok rád. Csak most az egyszer. Könyörgöm.
Te vagy a világon a legszebb ajtó. Csodálatos vagy. Nem tudok nélküled élni. Kérlek. Tudom, hibáztam. Nem bántam jól veled. De megváltozom! Kérlek, nyílj ki. Nem gondoltam komolyan. Csak eldurrant az agyam. Megijedtem. Hogy elhagysz. Egyszerűen nem tudom kontrollálni az indulataimat. Teljesen igazad van. Jogos a büntetés. De kérlek.
Én vagyok a világon a legrosszabb ember. Ezt is elbaszom. Mindent elbaszok. Még erre se tudok vigyázni. Mindent tönkreteszek. Soha nem fog megbocsátani. Soha nem enged be. És igaza van, elrontottam, én tehetek róla. Ő kedves volt, mindig nyitott könyv volt, én meg többet akartam, önző voltam, érzéketlen, nem csoda, hogy betelt a pohár, és többé nem nyílik meg. Ki.
Gyűlölöm magam! Utálom magam!
Utálom!
Utálom!
Utálom!
Utállak!
Utállak!
WÁÁÁÁÁ.
Nem is.
Meddig játszod még a sértődöttet? Igen, hibáztam, de azért ez már igazán sok. Eddig mindig beengedtél, most meg egyszer csak nem? Pedig ugyanaz az ember vagyok. Akit megismertél. És akit beengedtél.
Hazudtál. Átvertél. Nyitottabbnak ismertelek.
Mi kellene, hogy beengedj?
Mi kellene, hogy megbocsáss?
Szólalj már meg!!!
Ne hallgass!
WÁÁÁÁÁ!
Baszd meg! Hát nem látod, hogy megőrjitesz? Már sírok.
Nem ezt akartam. Nem akartalak bántani. Én csak azt akartam, hogy beengedj.
Na jó. Nem mondok semmit, nem csinálok semmit. Csak várok.
Lekuporodik az ajtó elé, és vár.
Az ajtó némán áll, továbbra is zárva.
Jó, jó, felfogom. Nem akarsz beengedni, nem érdekellek már.
Nem akarod, hogy közünk legyen egymáshoz. Talán azt is bánod, hogy valaha beengedtél.
10 nap múlva
Még mindig az ajtó előtt. Az ajtó továbbra is zárva.
1 év múlva.
Még mindig az ajtó előtt. Az ajtó továbbra is zárva.
10 év múlva.
Még mindig az ajtó előtt. Az ajtó továbbra is zárva.
50 év múlva.
Az ajtó kinyílt, rajta egy felirat: BASZDMEG! Az ajtó előtt senki.
2 megjegyzés:
Alternatív befejezés 1.:
Valahol a "10 nap múlva" állapot előtt (de általában jóval hamarabb) azt mondja: ha ezt nem nyitja a kulcs, majd nyit egy másikat. Továbbáll a szomszéd ajtóhoz. Ha nem nyitja, a másik szomszédhoz. Egy emelettel feljebb, majd lejjebb. Szomszéd tömb, szomszéd utca, szomszéd város. Egyszer majd csak sikerrel jár. Akkor még nem tudja, hogy 50 év múlva nyílik az ajtó (és akkor is minek), addigra talál egy másik nyitottat. Ami mögött ugyanaz a "BASZDMEG!" felirat van.
Alternatív befejezés 2.:
A "Drága ajtó! Kérlek, nyílj ki. Soha többé nem bántalak. Bocsánat. Dühös voltam. Kérlekszépen" gondolatmenetet már nem fejezi be. Még hogy én, egy ember, a teremtés koronája könyörögjek egy ajtónak? Egy tárgynak, amit én (jó, nem én személy szerint, de egy hozzám hasonló emberi lény, vagy esetleg több) talált ki és valósított meg és tulajdonképpen engem, az embert szolgál? Hogy a saját teremtményemnek könyörögjek? Na, azt már nem! Előveszi a csavarhúzót, a pajszert, a kombináltfogót, a hajcsatot (ezeket mind vagy csak valamelyiket, ez már a forgatókönyvtől függ) és némi erőlködés után csak legyőzi a zárat. Az ember, a zár alkotója legyűri a saját teremtményét. Ha én alkottam, örökké a szolgám lesz, nem lehet erősebb nálam, nem kerekedhet fölém. Reccsen, pattan vagy épp halkan kattan a zár, kitárul az ajtó: mögötte a felirat: "BASZDMEG!"
Alternatív befejezés 3.:
Már az első kudarc után bebillen nála valami. Nem nyílik? Na, mit rontottam el? Eddig a kulcslyukat szuggerálta, most felnéz: hopp, ez az első emelet 3. A kulcsomba pedig a negyedik emelet 43. van belevésve. Gyalogol (vagy liftezik) egy kicsit, megkeresi a megfelelő ajtót és pár tizedmásodperc alatt kinyitja. Benn otthonos környezet várja. A hűtőben bor, kinyitja, tölt egy pohárral és hallgatja a lépcsőházban kulccsal b***akodó, szentségelő emberek halk neszét. Ja, kérem, akinek a kulcsába bele van vésve, hogy mihez tartozik...
(az baromira szerencsés, mert előre tudta, mit akar és hol keresse)
A baszdmeg feliratot személyünk írta az ajtóra. De tetszenek az alternatív befejezések :) Nyilván nem a legideálisabban oldotta meg történetünk főhőse az ajtó-kérdést, sőt... A 2. befejezés megtörtént, le lett cserélve a zár (a realitásban, a valódi ajtónál), de az új is elromlott.
A 3. befejezés szuper :)
Megjegyzés küldése