#metoo

Tegnap megnéztem Sárosdi Lilla és Alinda beszélgetését, és hát elég felkavaró volt. Mivel nincs netem, először egy baráti társaságban hallottam a Marton-ügyről, ahol az egyik ember felvetette, hogy tegye fel a kezét, akit abuzáltak/molesztáltak. Csak én nem tettem fel a kezem, mert ami ért, azt szinte jelentéktelennek tartottam.
Ma este viszont nem hagyott nyugodni egy emlékkép, ami pár éve történt. Hogy is felejtettem el?
Ennek "örömére" úgy döntöttem, én is leírom - azokat, amikre emlékszem.

Kezdet: nagyapám "nyelves puszija", amitől undorodtam, és amitől gyűlöltem őt, és amitől nem védett meg senki, ahol hatástalan volt a Nem, az, hogy én ezt NEM szeretném.
- Aztán ált. suliban a sorbanálláskor a fenéktapizások. Vagy amikor az ebédlőbe mentünk, és a folyosón nem lehetett végigmenni úgy, hogy ne fogdossák végig a feneked. Mindezért persze nem szóltam semmit, akkoriban azt se értettem, miért csinálják. Csak kva kellemetlen volt, próbáltam megúszni.
- Utcán beszólogatások
- Kolis: borozgatás alkalmával ajánlattétel arra, hogy legyek benne 3-asban (bár "ajánlat", de a lefagyás, szégyen és bűntudat itt is van, hogy az én hibám, hogy ezt az ajánlatot kapom). Előtte évekkel mekiben kaptam ilyen ajánlatot, amikor épp lógtam, és lefagytam persze, de aztán inkább nevettem rajta. Ezt most se élem meg sérelemként, inkább furcsa döbbenetet érzek, hogy ilyen van.
-  Amikor új albérletbe költözésem első napján, az Andrássyn végigmenve a csomagommal a velem szembejövő egyszer csak kinyújtotta a kezét és megfogta a mellem, majd sétált tovább, mintha mi se történt volna.
- Kb egy héttel később majdnem ugyanez a Szondi utcán, csak ott a fenekem fogta meg egy ijesztőbb küllemű ember
- Négyeshatoson amikor a szemed láttára fogdossa a farkát az "úriember"
- Munkahelyemen főnök kedvence, akitől majd sokat tanulok, fogdos, amikor senki se lát. - Sajna itt is ahelyett, hogy egy pofont adok neki és feljelentem, csak lefagytam, és azon gondolkodtam, mivel váltom ki ezt a viselkedést, mi az én bűnöm.
És ez mind a jéghegy csúcsa. Megannyi szexista poén. Vagy amikor a főnök távollétemben lekurvázott, csak azért, mert egy önálló létező voltam, nem a tulajdona. Vagy amikor a kocsiban ültem ezzel a 3 fasszal, és hallgattam a szexista dumájukat, meg arról faggattak, a koliban kivel hogy dugtam. Perverz állatok - és ők foglalkoznak gyerekekkel...
De bassza meg minden férfi is, aki a nőt eszköznek használja, aki kihasználja a másik naivitását, aki hazudik, aki visszaél a másik szeretetvágyával.
És mégis, nem ezek okozták a legmélyebb nyomokat, hanem inkább az, amikor érzelmileg bántalmazott a főnököm, amikor visszaélt a hatalmával, terrorizált, leépítette az önbecsülésem. Vagy amikor azt láttam, másokat bántanak, és nem tudtam őket megvédeni.

A vicc, hogy régen még amiatt is bűntudatom volt, hogy lefagytam, nem védtem meg magam, holott az esetek többségében mindenkivel így van. De közben én arra gondoltam, hogy lehet tudattalanul akarom, csábítok, ha nem védekezek. És szegény ártatlan férfiak ezt félreértik.
Hát basszák meg!