2015. május 17., vasárnap

Barátságok emlékére

Hol vannak a barátaim? Hahó!
(London, Róma, Párizs, Milánó...*)
Hol vagytok?
(Marmari, Sárospatak, Prága, Los Angeles.)
Mind elmentetek vagy csak én kerültem messze?
Debrecen, Nyíregyháza - a kiadatás sikertelen.
Pedig itt lenne minden, virtuális, végtelen terek várnak ránk, de mi mégsem futunk. Nem rohanunk. Csak a munkába, egymás karjai helyett. Elég lehangoló, de ez az igazság.
Pedig itt vár ránk minden: a Malátabár, a kockakövek, szökőkutak, kopott padok, a plüsskazetták, a szűk utcák, hogy minden "illik" mindenhova. Hagyd kint a valóságot, és gyere el koncertre, kocsmába, a térre, az albérletbe, fel a lakásra, be a házba, ki az udvarra! Gyere!
De te nem vagy sehol. Elnyelt a munka egyhangúsága, az albérlet falai, a saját ágyad, a saját agyad mélye. A gondjaid foglalnak le, hogy be kéne fizetni a rezsit, menni kéne a bankba, a boltból kéne egy kiló kenyér.
De mennyit ér egy kiló szeretet? 15.000 ölelés (15.000 Ft helyett)?
Pedig neked is szükséged van rá, csak már lehet, hogy meg sem érzed.
Hát mozdulj meg! Gyere!
Hol vagy már?!
Hol vagy
... úgy egyáltalán?




*mesim itáliánó!...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése