Történt egyszer Üregdombon, sűrű erdőn, ezüst lombon, hogy Gitáros Nyuszi felkerekedett, és nekivágott a mezőnek. Tudta, hogy ezer veszély leselkedik majd rá, és száz szempár kíséri lépteit rejtekekből, zeg-zugokból, de ő nem rettent, hanem hátára kapta gitárját, összecsomagolt néhány zserbót az útra, és már indult is. Árkon-bokron, héthatáron át vezetett az útja, esővel, széllel dacolva járt, napkeltétől napnyugtáig ugrándozott apró lábain, hogy elérjen végre barátjához, Kis Punk Nyuszihoz. Hosszú volt az út, nemkülönben fárasztó is, de Gitáros Nyuszi nem csüggedt. Hajtotta előre, hogy látja végre kis társát, a Punk Nyuszit, aki elköltözött, és azóta baszott írni neki egy sort is. Rocker Nyuszi is hasonlóképp volt ezzel a kérdéssel - épp a múltkor öntötte ki kis lelkét neki, hogy mennyire rossz Kis Punk Nyuszi nélkül. De hát mit lehet mit tenni, ha hiába keresi, sose válaszol?
Gitáros Nyuszi elszánt volt és bátor, nem érdekelték rókahadak, sólyomsereg, csak Kis Punk Nyuszi, aki még nyuszinyelven is kimondhatatlanul hiányzott neki.
Végül aztán, valahára, vérző lábbal, törött foggal, sajgó manccsal bár, de megérkezett Kis Punk Nyuszi üregéhez. Megigazította a gitárját a hátán, hátrasimította csapzott, kócos haját, és becsengetett.
Várt. Várakozott. Aztán újra csengetett, és szobrozott, álldogált, múlatta az időt, lesett ki nyuszifejéből, és egyre türelmetlenebbül toporgott, időzött, készült, remélt, vesztegelt a kapualjban. Várt.
A harmadik csengetés után már majdnem feladta, és tovább is állt volna, akkor azonban Kis Punk Nyuszi jelent meg az ajtóban. Az egész rohadt utazása mit sem ért volna, üres kézzel, és még üresebb, sebzett szívvel távozott volna, de Kis Punk Nyuszi ott állt előtte, teljes nyuszinagyságában, és bár nem mosolygott, Gitáros Nyuszit mégis felvidította. Pici szíve csak úgy dörömbölt a bordáin, lehet, ezt hallotta meg végül Kis Punk Nyuszi, és erre a hangra nyitott ajtót. Vagy ki tudja; úgysem fogja elmondani soha, ahogy annyi mást sem.
- Szia - köszönt színtelen hangon Kis Punk Nyuszi. Nem volt boldog, de azért örült, hogy láthatja barátját.
- Szia! Jaj, olyan joo, hogy látlak! - lelkendezett Gitáros Nyuszi. És hirtelen annyi érzés áradt szét benne, annyi kérdés tolult a szájára, nem is tudja, melyiket mondja ki előbb. - Miért nem írtál? Mi volt a baj? Miért nem hívtál vissza? Mért nem voltál soha msn-en, chaten?... Ajh, mindegy is, nem ez a lényeg, majd elmeséled. Csak az számít, hogy itt vagyunk, és végre beszélhetünk! Elmehetnénk sétálni, virágokat szaglászni, répát lopni a szomszéd kertekből, és azt rágcsálnánk egész nap! - Gitáros Nyuszi majd' kiugrott a bundájából, úgy örült a nyuszilánynak.
- Ja, igen, nem rossz ötlet - felelte nagysokára Kis Punk Nyuszi a lehetséges délutáni elfoglaltság-dömping hallatán.
Így hát elszuszogott egy "mindjárt jövök"-öt, és egy óra múlva neki is vágtak a rét megannyi színét és csodáját felkutatni. Gitáros Nyuszi kezdeti haragja elpárolgott, azonban Kis Punk Nyuszi minden egyes mondatával vissza-visszacsempészett belőle egy-egy szikrát, olyan "ügyesen", hogy a végére sikerült a teljes harag-armadát újra mozgósítania a nyúlban. (Gratulálok, Kis Punk Nyuszi, ezt jool elcseszted! - dohogott magában Gitáros Nyuszi, de minden csepp energiáját latba vetette, hogy megnyugtassa háborgó lelkét.)
- Nézd, Kis Punk Nyuszi, milyen nagy virágtenger! De szép!
- Hol?
- Hát itt előtted!
- Erre az egy szál nyamvadt gyomra gondolsz? - azzal Kis Punk Nyuszi elhúzta a száját, és továbbállt.
- Nézd, Kis Punk Nyuszi, mennyi gomba! Sosem láttam még ennyi gombát! Nem szedünk néhányat? Csinálhatnánk répás-gombás rántottát, vagy gombaragut!
- Ebből az egy szikkadt kis gombából? Mire megyünk ezzel?
- Egy gomba? Hát itt megvan ezer is! Nézz körül!
- Milyen ezer? Csak itt van egy a fa tövében, az is tuti valami gyilkos fajta, az egyik ismerősöm mondta, hogy az mérgező, vele is majdnem végzett.
Gitáros Nyuszi szemei elkerekedtek, lelke ismét háborgó tengerré változott. Nagy levegőket vett, hátha attól lehűl az agya - látszik, hogy nem rendelkezett megfelelő anatómiai ismeretekkel, így nem tudta, hogy ez képtelenség. Hiába, sosem volt szíve csücske a biológia, mindig ellógott inkább gitárórákat venni.
Kis Punk Nyuszi mintha tudatában sem lenne válogatott sértéseinek, már-már közönyösen, fapofával bóklászott mellette a sűrű aljnövényzetben. Ahogy így elmélyülten nézelődve forgatta aprócska fejét, majdnem elbotlott egy kiálló gyökérben, helyette viszont rátaposott Gitáros Nyuszi lábfejére.
- Ááú! Nézz már a lábad elé, basszus! - ugrált kétségbeesetten körbe-körbe Gitáros Nyuszi. - Nem tudnál jobban odafigyelni?
- Most mért kell így lecseszni? Nem történt akkora tragédia! Félsz, hogy elveszted a lábad, vagy mi?
- Te léptél a lábamra, és még neked áll feljebb?!
- Jool van, na, de most ennyiért nem kell így rámförmedni.
Ennyiért... Gitáros Nyuszi agya egyszerűen nem fogadta be az információt. Félkatatón, hitehagyott, reményvesztett állapotba került, és képtelen volt magyarázatot találni erre a pálfordulásra. Kis Punk Nyuszira nézett, de hiába kereste a régi nyulat, akit úgy szeretett - ebben a bundában most valaki más ugrált előtte, valaki, aki... lehet, hogy egy ufó, vagy Cujo álruhában, aki felfalta Kis Punk Nyuszit, és most a bundájába bújva parádézik, vagy ez valami varázslat, és Voldemort Nagyúr mesterkedése az egész? Gitáros Nyuszi kezdett kissé megkattanni ebben a nagy kavarodásban.
Ennyiért... Ha csak ez lenne a baj...
Végül sikerült annyira lehiggadnia, hogy tegyen még egy utolsó, szánalmas próbálkozást. Maga se tudta, miért teszi, viszont legalább kellőképpen hülyének érezte magát mellé.
- Nézd, Kis Punk Nyuszi - sóhajtotta erőltetett jookedvvel -, mekkora hatalmas ez az erdő!
- Milyen erdő? Te miről beszélsz? Komolyan mondom, csak hülyeségeket zagyválsz egész úton.
- Ezt nem hiszem el! Hülyeségeket? Te vagy olyan vaksi, hogy semmit se veszel észre!
- De hát itt nincs is erdő! Ez a csenevész kis fa álldogál itt egymagában, ezt nevezed te erdőnek?
Gitáros Nyuszinál mostmár tényleg elszakadt a cérna, pedig nem is vitt magával. Feladta, ennyi volt, kész, vége. Képtelen volt már folytatni ezt a komédiázást.
- Sajnálom, ha nem látod a fától az erdőt!
És azzal a lendülettel faképnél hagyta Kis Punk Nyuszit, aki sűrűn pislogott a távolodó nyuszi után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése