Üregdombi mesék - Kis Punk Nyuszi a pácban

*tanító célzatú állatmese kicsit lebaszós és dühkiadós célzattal*

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Kis Punk Nyuszi, aki Üregdombon lakott, kockás kis nadrágban járta a mezőt, sok növénye volt, meg kutyája, akit Bobbynak hívtak, meg egyedül élt az üregében, mert a szülei vidéken éltek, még ennél is vidékebben, és nem akart velük lakni a proletár körülmények között, és később elítélték hirtelen felindulásból elkövetett lelki garázdaság miatt, de ez már egy másik történet, amit sosem fogok elmesélni. A Kis Punk Nyuszi ment, mendegélt a réten, kis gördeszkájával vígan szelte a pázsitot, amikor bummm!, beleesett egy gödörbe. A gödör olyan mély volt, és sötét, hogy nagyon, és a Kis Punk Nyuszi nagyon megijedt ám. Ott ült a gödör mélyén, nyalogatta sebeit, mert hát megütötte magát szegény. De csak kuksolt lent, meg sem mukkant belé, nem hívott segítséget.
Arra ment dúlva-fúlva a joo barátja, Rocker Nyuszi, átkozódott, szitkozódott, hogy milyen régóta nem hallott már Kis Punk kollégájáról. Pedig hát ő kereste, kutatta, de se híre, se hamva nem volt, de még életjele se, kérdőjel se a feje fölött, pedig a mai világban, ahol HD, LCD, meg gmail chat, meg röpködő gigabájtok... Őszintén szólva nem éppen ezt várta tőle. Nagyot is nézett, mikor megpillantotta a gödör szájánál barátja eltört deszkáját: elkerekedtek apró gombszemei, és szoborrá merevedve bámulta azt. Nagyon megijedt, de kicsit belül örült is, hogy rátalált. Vajon mi baja lehet? Mi történhetett? Milyen állapotban találja majd? Nagyon megsérülhetett? Vagy csak éppen bepiszkolódott a bundája? Aggódott érte, hiszen a barátja volt, és minden mérge elszállt, amint a megmentésére sietett. Odaloholt a gödörhöz, gyorsan, gyorsan, hosszú fülei csak úgy lobogtak! Pont, mint a zászló, vagy nem is, mint a száradó ruhák a kötélen, vagy... áh, mindegy. Kiáltozott, ordibált, ahogy csak kis nyúltorkán kifért, de nem jött válasz. Letekintett hát, félve, hogy milyen látvány fogadja, és látta is a Kis Punk Nyulat, amint ott üldögél szótlanul, és a telefonján játszik. Lekiáltott neki:
- Szia, Kis Punk barátom! Úgy örülök, hogy látlak! Segítek, kiszabadítalak innen!
De a nyuszi csak ült, nem moccant.
- Héé! Punk! Hallod, jöttelek kiszabadítani! Nem is örülsz nekem?
A Kis Punk Nyúl lassan odafordította a fejét barátja felé.
- Szia. Nem kell segítened, köszönöm, egyedül is megoldom.
- De ne hülyéskedj már, kis barátom, itt a kezem, fogd meg, felhúzlak!
- Nem tudsz - válaszolta a nyúl odalentről. - Nem vagy elég erős hozzá.
- Most mért csinálod ezt? Próbáljuk meg! Honnan tudod, hogy nem sikerülhet?
- Onnan, hogy tudom. Azért jöttél, hogy leszidj?
Rocker Nyuszinak elállt a szava. Rá sem ismert barátjára.
- Mi a baj, Punk Nyuszi? Mi történt? Én csak segíteni akarock, azért jöttem, hogy kihúzzalak!
- De nem tudsz. Nagyon mélyen vagyok lent, és nem tudok felmászni, te pedig nem érsz le eddig. Hagyj inkább.
Rocker Nyuszi alig tért magához. Hát nem is örül a Kis Punk, hogy itt a segítség, és megmenekülhet? Mi lehet vajon a baja?
- Kis Punk Nyuszi, mi a baj? Miért vagy ilyen velem?
- Hagyjál, már mondtam. Nincs semmi baj.
Joo, gondolta Rocker Nyuszi, ebből aztán elég! Fogta magát, és hátat fordított a gödörnek. Ha nem akarja, hogy segítsen, hát joo, nem is fog. Összefont mellső lábakkal állt a gödörnek háttal (újonnan vett Nike csukáján megcsillant a fény, hm, valódi bőr, igen, és nem is volt drága, csak 13.000 pénz, de hát ez senkit nem érdekel), de nem bírta sokáig. Mégiscsak a barátja sínylődik lent! Megpróbálta hát újra.
- Kis Punk Nyuszi! Itt a kezem, kihúzlak innen! Gyere, próbálj kicsit feljebb mászni, akkor hátha jobban eléred!
- Nem érted, hogy úgy sem fogom elérni?! Nem tudok kimenni!
Na, most aztán már Rocker Nyuszi is dühbe gurult.
- Akkor maradj is ott! - és elcsörtetett a helyszínről.
Másnap viszont újra felkereste a gödröt, és benne a pórul járt barátját.
- Kis Punk Nyuszi! Jöttelek megint kiszabadítani! Hoztam kötelet is! Ledobom, és akkor...
- Minek? Nem tudsz felhúzni, értsd meg!
- Miért nem? Itt a kötél, segítek! Próbáljuk meg!
- Nincs hozzá elég erőm, hogy felmásszak. Itt szenvedek a gödörben, minden energiám elfogyott már.
- De legalább próbáld meg! Csak egyszer!
- De nem érted, hogy nem tudok?! Egyébként sem bírsz el.
- Hozok segítséget! Szóljak Gitáros Nyuszinak? Együttes erővel ki tudunk szabadítani!
- Nem kell, neki meg ne szólj, semmiképp.
- Akkor másnak! Csak csináljunk már valamit!
- Nem kell semmit se csinálni. Joo ez itt nekem.
- Fenét! - kiáltotta kikelve magából Rocker Nyuszi. - Segíteni szeretnék! De te egyszerűen nem hagyod!
- Akkor meg mért vagy még itt? Felesleges próbálkoznod.
Épp ez az, gondolta a nyuszi, és kimerültségében a porba ejtette a fejét, ami egyébként bele is ment a szemébe, és elég volt kidörzsölnie, de mindegy. Belefáradt már a próbálkozásokba, az értelmetlen szövegelésbe. Felállt, és még egy utolsót lekiáltott a Kis Punk Nyuszinak:
- Akkor maradsz lenn? Nem akarsz feljönni?
- Hagyj itt. Menj el.
- Joo, oké. Ha megpróbálni sem vagy képes, hát legyen.
Azzal szomorú-dühösen nekivágott a mezőnek, és csak dohogott magában, hogy hogy történhetett ez, amikor utolérte Metal Nyuszi az irgalmatlan méretű motorján, és felvette, irtózatos dübörgéssel (hogy még a madarak is tollfosztottak lettek, és a falubeli libák is pogóra adták a fejüket) elrepesztettek egy kocsmáig, ahol egy répasör mellett elmesélte neki a történteket, hogy könnyítsen magán, és esetleg Metal Nyuszi is okulhasson belőle.
Mert aki nem hagyja, azon nem is lehet segíteni.