Úgy döntöttem, ez a 22. lesz, az ijesztő, mert én több ijesztő könyvet nem akarok olvasni. Annyira persze nem rémes, de egyedül az albérletben nekem az volt, amikor kiderült, hogy van egy "kísértet", vannak halottak, gyilkos, őrültek, stb.
De persze nem ez a lényeg...
Egy idézettel kezdődik:
"Minden gyerek különlegesnek tünteti fel a születését. Ez általános emberi vonás. Szeretnél valakit igazán megismerni? Kívül-belül egyaránt? Akkor kérd meg, hogy meséljen neked a születéséről. Amit hallani fogsz, az nem az igazság, hanem egy történet. De nincs beszédesebb egy történetnél."
(Vida Winter: Történetek a változásról és a kétségbeesésről)
Engem azonnal megfogott.
Nehéz a könyvről úgy írni, hogy közben ne spoilerezzek, azt hiszem, fogok is. Előre is bocs. Szerintem egyébként kezembe nem vettem volna a könyvet, egy munkatársam adta, még akkor, amikor már két hónapja hiába vártam a fizetésem, és szellemi táplálékra éhezve megkértem, hogy adjon nekem valamit, mert még könyvtárra sincs pénzem. Kértem, hogy a könyv olyan legyen, ami magába szippant, és lehetetlen lerakni, és ez a könyv nagyrészt tényleg ilyen volt. Tele van titokkal, érdekességgel, nyomozással. Afféle nyomozással, mint ami a terápia is, hallgatod egy másik ember életének történetét, kérdések merülnek fel benned, keresed a választ, stb. De közben nyilván nem ugyanaz.
Adott egy írónő, Vida Winter, aki nagyon híres, de minden újságírónak más és más önéletrajzot mesél. Aztán egyszer közeleg számára a vég, és késztetést érez arra, hogy valakinek elmondja az igazat.
Ez pedig nem más, mint Margaret Lea, aki egy antikváriumban tölti magányos kis életét, édesapjával. Margaret Lea-t nem igazán érdeklik az élők, halottakról ír csak életrajzokat, ám Vida Winter valamiért mégis őt választja. Úgy látja Margaret Lea egyik írásából, hogy megérti a testvéreket. Vida Winter története ugyanis ikerlányok története. Egy előkelő család elzárt életét ismerhetjük meg, őrülettel, szenvedélyesen agresszív testvéri kapcsolatokkal, ahol felmenőik beteges viszonyainak, szerencsétlenségeinek következménye az, ahogyan a lányok felnőnek. Nem lehet előre kérdezni, csak mindent a maga egymásutániságában ismerhetünk meg, ami nem csak nekünk, Margaret Lea-nek is nehéz. Állandóan fokozza az író a kíváncsiságunkat, s mikor épp a legérdekesebb rész jön, váratlanul elküldi az életrajzírónkat karácsonyozni, vagy csak úgy pihenni, és a válaszokkal tovább várat. Pont, mint egy jó szappanoperában. :) Vagy új kérdések születnek. Kié lehetnek a megtalált csontok?
A szinkronicitás miatt is tetszett (s ez már igazán spoiler), ugyanis ahogy elkezdtem olvasni, kiderült, hogy Margaret Lea is ikerlány (erre érzett rá Vida Winter is), de születésekor meghalt a testvére. Egy esetemet idézte fel a történet, s kíváncsi is lettem, hogyan fogja ezt a szálat az író kibontani.
Margaret csak hallgat és ír, heteken keresztül, már szinte teljesen elveszti önmagát, annyira belemerül egy másik ember életébe. Ami nyilván menekülés, és ebben is kicsit hasonlít az életrajzíró és a terapeuta szerepe, hogy könnyű belemerülni egy másik történetbe, s fenyegethet az a veszély, hogy a sajátunkkal nem törődünk... A könyvre visszatérve, kicsit sajnálom, hogy Margaret élete nem került jobban kibontásra, bár lehet annyira unalmas volt, hogy ennél többet nem is lehetett volna. Vida W. élete viszont nagyon magával ragadó volt, egyes részei sokkoltak érzelmileg. A kísérletet már soknak éreztem, és a kísértetesdit is.Összességében azért nem volt rossz. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése