Na, jó, ha ennél többet akarock mondani, akkor azt mondom, hogy ez nem más, mint üres marketingfogás. Az az igazi "valentin-nap", amikor spontán megkapod, amire vágysz. A szerelmed tudja, hogy mi kell neked, és meglep vele. Nemcsak ajándékok szintjén, hanem érintések, ölelések formájában. Ha kimondja, hogy szeret. Ha kimondod, hogy szereted. Bármikor, bárhol, és a másiktól függetlenül. Bármelyik nap a "ti napotok" lehet. Amúgy meg a szerelmesek napjának ott az évforduló vagy bármi ilyen jeles esemény. Abszolút nem érzem létjogosultságát ennek az "ünnepnek".
Legutóbb kinéztem egy chipset esti filmezéshez, aztán mégse amellett döntöttünk. Másnap meg csak úgy megvette nekem ez a drága ember. Ha neki épp egy csokira van szüksége (csokira pedig mindig szüksége van :D ), akkor viszek neki munka/suli után. Apró örömök, rohadtul nem kell hozzá semmi, se valentin-nap, se más különleges alkalom, se sok pénz, csak két ember, aki figyel egymásra.
A valentin-nap margójára mi más hiányozhat, mint ez:
1 megjegyzés:
Ó, teljesen egyetértek, és eddig nem is nagyon mozgatott meg ez a nap, de tegnap, mikor hazajöttem, és pár pohár bor után végignéztem a fb-ot, (ami ált. szintén hidegen hagy), és láttam a sok-sok nyálas posztot, hát kikészültem. Ráadásul egy hónap múlva hivatalosan öregebb leszek egy évvel, ez a gondolat se dobott fel. Plusz még csészét is törtem, amire anyukám pánikba esett, hogy nehogy egy darabkáját is elsepretlenül (ilyen szó asszem nem is létezik :D ) hagyjam, mert vénlány maradok... szóval, wháá. És persze, nyilván ha szerelmes lennék, és szeretnének, kvára leszarnám, mi történik ezen a szent napon....
Megjegyzés küldése